Sajópetri község

(Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A község címeres pecsétnyomóját, amely több mint két évszázados, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár őrzi. Ezen egymás mellett egy csoroszlya, egy ekevas és egy kasza látható - azaz, a leggyakoribb jelképek, amelyek falvak címerein előfordulnak.

Sajópetri címere: hegyes talpú pajzs függőlegesen három mezőre osztott (hasított). A középső ezüst (fehér) mezejében kék színű ekevas lebeg, hegyével fölfelé fordítva. A két szélső - kék színű mezőben ezüst (fehér) színű csoroszlya lebeg hegyével fölfelé fordítva, valamint kaszapenge lebeg, hegyével lefelé fordítva.

A kék szín a Sajót jelképezi, utalva a község fekvésére.

 

 

Az okleveles említésekben Sajópetri 1317-ben, Villa Petri néven tűnik fel. Győrffy Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza c. könyvében azt állítja, hogy a XIV. században egyháza Szent Péterről elnevezett, nyilván templomának védőszentjéről kapta a község is a nevét. A település a diósgyőri koronauradalomhoz tartozott. A török időkben, valamint a Rákóczi szabadságharcban elveszített lakosságát ruszin, tót és a vezetéknevek alapján erdélyi telepesekkel pótolták. Fényes Elek geográfiai szótára a XIX. században orosz és magyar lakosokat említ, mellettük 9 izraelitát.

 

Farkas Ferenc: Sajópetri története - Három népből egy falu - Könyvajánló

Sajópetri történetéről összefoglaló munka napjainking nem jelent meg. Ennek hiányát pótolta Farkas Ferenc nyugdíjas iskola-igazgató, helytörténet-kutató, aki falunk újratelepítésének 270. évfordulója emlékére megírta lakóhelyünk históriáját.

A szerző nagy léptekkel, 1221-től, Petri első említésétől a jelen felé haladva a nagy nemzeti tör-ténelmi eseményekbe ágyazottan mutatja be a falunk történetét. Olyan tényeket tár az olvasó elé, melyek a legtöbb ember számára ismeretlenek.
Ezek közé tartozik a falu kétszeri, csaknem teljes elpusztítása, az újratelepítés módja és szereplői. Bemutatja az Ős- és Újpetrit, a két uradalmat, melyekben a lakosság élt és dolgozott, s melyekből falunk élete kiteljesedett.
Felsorolja azokat a családokat, melyek kezdetben a falut benépesítették, és a későbbi családfőket. Sok olvasó közöttük keresheti gyökereit, akár itt él, akár elszármazott innen. Érdekes leírását adja lakóhelyünk majd három évszázados életmódjának, közigazgatása, hitélete, kultúrája, egészség¬ügye és sportja történetének, a falu arculata folyamatos alakulásának és fejlődésének.
Kiknek szól e könyv?
Mindenkinek, aki bármi módon kötődött vagy kötődik Petrihez. Akik tősgyökeresek, vagy régóta itt laknak s már annak számítanak, a könyvet olvasva a szerzővel karöltve mennek a történelmi országúton. Együtt lépegetve ők szinte ellenőrizhetik és hitelesíthetik a leírt eseményeket. Nekik a könyv végigolvasása szellemi és érzelmi élménytúra.
Hasonló érzésekkel olvashatják azok is, akik elszármaztak innen, de a gyökereik itt vannak. Ők a mű elolvasásával visszanyúlhatnak a legrégibb kapaszkodókhoz, melyeket az ember el nem enged, amíg él. Fontos lehet e kiadvány azoknak is, akik a falut választották lakóhelyül, de eddig keveset tudtak róla. Nekik ez helyi történelemkönyv.
Csaknem ugyanezt jelenti e mű a mostani és ajövőbeni ifjú generációnak, mert olyan ismereteket tudhat meg belőle, amit már családi körben sem származtatnak tovább.
A könyvet közel kétszáz illusztráció gazdagítja. Az archív és a napjainkban készült fotók meg-erősítik a leírtak tartalmát. Még élőbbé, élvezhetőbbé és kézzelfoghatóbbá teszik a mondanivalót. Minden lakos számára példa lehet az a történelmi helytállás, amit a szerző a korabeli lakosság életének bemutatásával elénk tár. Ez előremutató lehet a további századokra is.
A könyv olvasása közben kitűnik majd, mennyire megtépázta e kicsiny Árpád-kori települést a történelem forgószele, de a viharok ellenére mégis mindig talpra tudott állni.
Ebben volt és van életereje. A könyv ennek a hitét sugározza. A szerző a feldolgozott forrásokhoz hozzáfűzte a saját élményeit, tapasztalatait és az érzelmeit is.
Ezek nem csorbítják, hanem inkább teljesebbé teszik a történetet. A munka értelem- és érzelem¬gazdagító.
Ezért ajánlom jó szívvel: mindenkinek!

 

Debreczeni Balázs
polgármester

 

 

Sajópetri történeti földrajza, elhelyezkedése

A hely, amelyről e munka szól, az Ős-Sajó, a Bódva, a Hemád és Szinva folyók millió éven át tartó építő munkája által létrehozott hordalékkúp-síkságon található. E földrajzi képződményt szabdalták tovább az említett vizek és mellékágaik, a folyók főágából nyíló fokok, erek és az ugyancsak ágakban csordogáló Hejő patak is.
A ma embere talán el sem hiszi, hogy a Szinva nem csak patakocska volt, hanem folyó, és azt sem, hogy nem Miskolcnál, hanem Kistokaj és Petri között elhaladva valahol a mai Nagycsécs és Sajóörös között Ömlött a Sajóba. A szóban forgó vizek megtöltötték a hordalék¬kúpok mélyedéseit, ártereket, vízfolyásokat képeztek, mocsarakat, pangó vizeket tápláltak, életteret nyújtva egy rendkívül gazdag növény- és állatvilágnak.

A folyók közül külön is ki kell emelni a Sajót hiszen falunk a történelmi középkorban majd mellé fog települni.
E víz a mai Szlovákiában, a Király-hegy oldalán 1943 méter tengerszint feletti magasságban ered. A teljes hossza 229 km, a magyarországié 132 km. Vizét 12.708 km2-ről gyűjti össze, hogy aztán tovább adja a Tiszának.
A 21. század képemyőnézéshez szokott embere nehezen tudja maga előtt megjeleníteni azt a képet, hogy e folyók és patakok vidékünkön úgy torkollottak egymásba, mint ma a gáz-elosztó állomások vezetékei.
Kacskaringóikat hűséges testőrökként mindenhová követték az ártéri, mocsári erdők fái, bozótosai.
A Bükk ősrengetege lehúzódott a hegység lábáig, máshol még tovább. Erdőszoknyája fodrait ráborította a síkságokra is, melyeket uralt a nád és a sás. Az utóbbiak nyomokban őstanúknak máig több helyen fennmaradtak. (A szirmai határ egy része és a volt hejőcsabai cementgyár környéke.)
A terjedelmesebb földkiemelkedések az emberi közösségek alkalmi vagy tartós megtelepedési helyei lettek.
A földrajzi nyelv ezeket nagyon találóan és kifejezően életkamráknak nevezi. Rajtuk jöttek létre a legkorábbi emberi közösségi telepek, ké-sőbb a falvak. A tartós emberi jelenlét nyomai a természeti és társadalmi katasztrófák ellenére sok helyütt megtalálhatók. Ezeket bizonyítják a Hermán Ottó Múzeum ásatásai. Belőlük való az a kis ízelítő, ami ezután következik, s ugyan-akkor hátterét adja a további helytörténeti fejtegetésnek.

 

A Magyar Katolikus Lexikon bejegyzése Sajópetriről:

Sajópetri, 1950-58: Sajóláddal egyesítették Ládpetri néven. 1958: ismét önálló, a Ládpetri név megszűnt, B-A-Z m.: g.k. parókia a v. munkácsi, majd eperjesi egyhm-ben, 1912: a hajdúdorogi egyhm. miskolci esp. ker-ében. - 1742 e. alapították. Tp-át 1781: Szt Mihály tit-ra sztelték. Harangjait 1918: 96 cm átm. a Diósgyőri Acélgyár, 1957: 70 és 35 cm átm. Szlezák Ráfael államosított váll. Bpen öntötte. - Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyakönyvei 1787-től. Anyanyelve 1880: rutén, m.; 1940: m. - Filiái 2000: Kistokaj, Ónod, Sajólád. - Parókusai: Stefanovics Miklós, 1787: Petrik Péter, 1798: Kovács János, 1803: Pelles János, 1816: Bihari János, 1849: Schirilla Péter, 1852: Újhelyi Antal, 1867: Répássy György, 1868: Kotradob Mihály, 1876: Hucskó János, 1878: Mihalovics József, 1879: Gaganetz Alajos, 1906: Zapotoczky Endre, 1934: Pataky István, 1959: Karosi Ferenc, 1966: Bacsóka Pál, 1969: Nagy Mihályi Géza, 1988: Mosolygó László, 2000 e. Szónoczky János. - Lakói 1840: 277 r.k., 558 g.k., 8 izr., össz. 843; 1940: 563 r.k., 536 g.k., 1 ev., 13 ref., 18 izr., össz. 1131; 1983: 440 g.k., össz. 1200. - 1948: 2 tanerős g.k. ált. isk-jában 176 tanuló. Mosolygó László

Schem. Ep. 1903:143. (anyakv-ei 1745-től) - Patay 1964. - Schem. Hd. 1982:99. - MKA 2000:178.